2003. november elsején útjára indul egy izgalmas új ír tánc show:

Az Irish Dance Invasion

Stephen Scariff, a "Tánc Ura", aki nagyszerű táncával és színpadi kisugárzásával az egész földkerekségen elkápráztatta a közönséget, és akinek stílusát úgy jellemezték, mint Michael Flatley-éhez nagyon hasonlót, útjára indította saját show-ját, az Irish Dance Invasion-t. A show koreográfiáját ő és Ronan Morgan készítette, zenéjét Máiréad Nesbitt szerezte, akit már jól ismerhetünk a Lord of the Dance-ből és a Feet of Flames-ből, és Kasza Tibor, aki 2002-ben az Év Zeneszerzője lett Magyarországon; a rendezés a világszerte elismert rendező, Alföldi Róbert nevéhez fűződik.

A show készítői felléptek már a világ számos show-fővárosában, mint Las Vegasban, a New York-i Broadwayn és a londoni West Enden, olyan előkelő helyszíneken, mint a Royal Drury Lane színház, a Royal Albert Hall és a moszkvai Kreml.

Az ír tánc reneszánszának nevezett Irish Dance Invasion bemutatójára november 1-én kerül sor Magyarországon, a csodálatos Budapesten, a Thália Színházban. A jegyek másfél nap alatt elfogytak, ami új jegyeladási rekord! Hogy eleget tegyenek az igényeknek, újabb előadásokra kerül sor november másodikán, tizenhatodikán, és december huszonhatodikán, amikor két előadása is lesz, egy matiné és egy esti bemutató. A Stronan Ltd. által készített show turnéja során, közvetlenül karácsony előtt megfordul majd Dublinban, a Gaiety Színházban, a későbbiekben előadások várhatóak Ausztriában, Ázsiában és az Egyesült Államokban.

Máiréad Nesbitt fellép a show-ban, a mindenütt tömegesen jelen lévő rajongóinak nagy örömére.  Ezt az anyagot bővíteni fogjuk az elkövetkező hetekben az Irish Dance Invasion premierjén készült fotókkal, egyszóval kérlek, nézz vissza majd. Addig is, hála a hollandiai Linda Brongersnek, íme egy interjú Stephen Scariffel:

-         Hol születtél, és hol nőttél fel?

-         Galwayben születtem és nőttem fel és ott éltem 15 éves koromig, amikor  csatlakoztam a Lord of the Dance-hez.

-         Miért kezdted el az ír táncot? Melyik tanár volt leginkább befolyással a táncstílusodra?

-         Mikor láttam az öcsémet utazgatni a különböző versenyekre az egész világon, úgy döntöttem, hogy ez túl jó ahhoz, hogy kihagyjam; egyszóval 11 évesen elkezdtem táncolni a nagynénémnél, Mairead O`Flahertynél. Meg kell köszönnöm Maireadnek, hogy engedte, hogy kifejlesszem a saját stílusomat ahelyett, hogy rám erőltetett volna egy másikat. Most, hogy magamat tanítom, tudatosul bennem ennek a tanítási módszernek a bölcsessége.

-         Sok versenyen részt vettél?

-         A versenyzős korszakom viszonylag rövid volt, mivel későn kezdtem, és 15 évesen a profi táncosok közé léptem. Abban a négy évben, amíg versenyeztem, sikerült szert tennem egy első helyezésre a Connaughts-on és a British Nationals-on, egy második helyezésre az All Ireland-en és egy harmadikra a Világbajnokságon.

-         Melyik táncos volt rád a legnagyobb hatással, kit tekinthetünk a példaképednek?

-         Hogy őszinte legyek, nincs példaképem. Úgy gondolom, hogy az össze táncstílus és tánctípus hatással volt rám, és mivel a tánc folyamatosan változik, nehéz korlátozni a válaszomat egy formájára vagy egy személyre.

-         Egy színpadon voltál Michael Flatley-vel a Feet of Flames-ben, Colin Dunne-nal és Jean Butlerrel a Dancing on Dangerous Groundban. Milyen volt velük táncolni?

-         Megtiszteltetés volt számomra, hogy együtt lehetek a színpadon az ír táncvilág legnagyobb sztárjaival. Ugyan a stílusuk nagyban különbözik, nagyon tisztelem őket azért, amit az ír táncért tettek, és az irányvonalért, amit bevittek a táncba.

-         Hogy kerültél a show-kba? Voltál válogatáson?

-         A Lord of the Dance volt az első show volt, amiben felléptem, ide 1998-ban válogattak be. 1999-ben hallottam Jean Butler és Colin Dunne új előadásáról, a Dancing on the Dangerous Ground-ról, és mikor hallottam, hogy azt tervezik, hogy az ír táncot egy teljesen új irányba viszik tovább, úgy éreztem, hogy részévé szeretnék válni ennek a produkciónak.

-         Mondanál nekünk pár szót az okokról, amiért kiléptél a Lord of the Dance-ből?

-         Úgy éreztem, hogy egy évi táncolással a tánckarban és kettővel főszereplőként, megvalósítottam mindent, amit ezzel a társulattal megvalósíthattam. Tényleg élveztem a show-ban töltött időt, és úgy érzem, hogy nagy előnyömre vált az, hogy ilyen tehetséges emberekkel lehettem a színpadon.

-         Melyek a legszebb emlékeid a Dancing on the Dangerous Ground és a Lord of the Dance idejéből?

-         A Dancing on the Dangerous Ground-ból a legszebb emlékem az a fellépés, ami a Radio City Music Hall-ban volt, New York-ban. A karrierem egyik legfontosabb bemutatója volt ez, egy híres és rangos színpadon, egy olyan közönség előtt, amelyet a show magával ragadott az első számtól kezdve, a függöny leengedéséig. A legkedvesebb emlékem a Lord of the Dance-ből az, amikor először táncoltam az Lord szerepét Párizsban, 12 000 rajongó előtt.

-         A Feet of Flames világturnéja egy kemény program volt rengeteg bemutatóval. Milyen volt ez a táncosoknak?

-         Elég fárasztó volt. Majdnem minden este előadásunk volt, bár szerencsére a turné minden városában eltöltöttünk néhány napot, ami lehetővé tette, hogy behozzuk a mosással kapcsolatos lemaradásunkat! Hatalmas, izgatott közönségek előtt léptünk fel (a budapesti volt a legnagyobb) Európában és később Amerikában, ez segített bennünket abban, hogy megőrizzük csúcsformánkat.

-         Amikor elhagytad a show-kat, tánciskolát nyitottál Budapesten. Miért Budapest? Te voltál az első, aki ír táncot tanított ott?

-         Igazából nem én nyitottam a budapesti iskolát. Ronan [Morgan] és felesége nyitotta az iskolát 2000-ben, miután véget ért a Dangerous Ground. Minden turné után visszatértem Budapestre, hogy kipihenjem magam, és hogy feltöltsem az elemeimet a következő forduló előtt. Tanítottam is időnként, hogy segítsek Ronannek. Ronan volt az első, aki ír tánciskolát nyitott Magyarországon, bár voltak előtte és vannak jelenleg is csoportok, ahol műkedvelők tanítanak.

-          Mit gondolsz Budapestről? Joel Hanna, akivel a Dancing on the Dangerous Groundban táncoltál együtt, úgy írta le ezt a várost, mint .egy hihetetlenül bájos és stílusos város, mely lenyűgöző módon ünnepli történelmét..

-         Budapest az egyik legszebb város, azok közül, ahol eddig megfordultam. Soha nem fedeztem volna fel az igazi lehetőségeit és szépségét, ha nincs Ronan és felesége, Alíz, akik segítettek nekem abban, hogy otthonra leljek benne.

-         A magyarokat érdekli az ír tánc?

-         Semmi olyanhoz hasonlót nem tapasztaltam korábban, mint a magyarok lelkesedése az ír tánc iránt. Az, hogy a tanulók ilyen rövid idő alatt ilyen magas szintre fejlődtek, tanúskodik arról, mekkora az elkötelezettségük, kitartásuk és milyen keményen dolgoznak.

-         Te, és Ronan régóta ismeritek egymást, mindketten táncoltatok a Lord of the Dance-ben és a Dancing on the Dangerous Ground-ban. Korábban is beszéltetek már egy közösi show-ról? Kinek az ötlete volt az Irish Dance Invasion, és mikor?

-         Ronan környékezett meg az ötlettel 2001 szeptemberében. Bár érdekelt a dolog, tudtam, hogy hosszú tervezést igényel majd. Egyikünk sem tudott annyi időt és energiát fektetni a show-ba, amennyit szükségesnek gondoltunk, mivel rendkívül sok elfoglaltságunk volt. Várnia kellett egészen az elmúlt évig, amikor elhagytam a show-t (Lord of the Dance), hogy kizárólag ennek a projektnek tudjam szentelni magamat, és valósággá váljon az álom.

-         Máiréad Nesbit és te a Lord of the Dance idejéből ismeritek egymást. Miután elhagyta a show-t, nagyon elfoglalta a zenei karrierje. Hogyan került be Máiréad az új show-dba?

-         Az igazat megvallva, mikor Ronan és én meghallgattuk Máriéad új szóló albumát, a .Raining Up.-ot, tudtuk, hogy valahogyan meg kell szereznünk őt a produkcióhoz! Az hogy Máiréad egyformán jó háttérrel rendelkezik mind a klasszikus mind a tradicionális ír zene terén, olyan mélységet ad a muzsikájának, amellyel csak nagyon kevés zenész/zeneszerző rendelkezik. Miután beszélgettünk Máiréaddel a terveinkről és álmainkról a show-val kapcsolatban, nagyon gyorsan ugyanolyan izgatott lett, mint mi, és mindössze három nap alatt megkomponálta a show első két számát!

-         Az új show-ban élő zene lesz?

-         A show-ban lesz valamennyi élő zene, de nem lesz élő zenekar a színpadon a show ideje alatt. A zenei aláfestésre jellemző lesz a tradicionális és klasszikus hegedű, furulya, szaxofon, elektromos gitár és basszusgitár, ütősök, didgeridu, indiai vonós hangszerek és természetesen billentyűsök. Amint látod, sokféle hangszerűnk van, aminek köszönhetően gazdag és sokszínű lesz a zenei anyag.

-         Máiréad saját maga fog hegedülni a show-ban?

-         Igen, örömmel közölhetjük, hogy Máiréad tényleg turnézni fog a show-val. Ahogy mindannyian tudjuk, Máiréad rendkívül elfoglalt az új szóló lemezének promóciója miatt, de ennek ellenére megtiszteli majd színpadunkat a jelenlétével, egyszóval a közönség örömmel várhatja, hogy hamarosan láthatja őt.

-         Tudnál kicsit mesélni nekünk Kasza Tiborról, a magyar zeneszerzőről, aki együtt dolgozott Máiréaddel a show zenei anyagán?

-         Tibor az utóbbi években nagy rajongója volt az ír zenének. Mielőtt ebben a projektben részt vett volna, korábban már néhány ír zenei produkcióban dolgozott, melyek elég nagy hatással voltak ránk ahhoz, hogy meghívjuk őt, dolgozzon az Irish Dance Invasion-ön. 2002-ben az Év Zeneszerzője lett itt Magyarországon, de Tibor énekel, ír és zenét szerez az ismert európai együttesnek, a Crystalnak. Az első két albumuk többszörös platinalemez lett és tartalmaz 6 slágerlista-vezető dalt. Úgy gondolom, nem mondok sokat, ha azt mondom, te ugyanúgy le leszel nyűgözve ennek az embernek a tehetségétől, mint ahogyan mi voltunk.

-         A show zenei anyagát úgy jellemezték, mint .modern és merész.. Szerinted, mi teszi ilyenné?

-         Kasza Tibor sok zenei irányzatban otthon van, ahogy azt már korábban említettem. Ott tartja az ujját a modern popzene ütőerén, és kombinálva ezt Mairead tudásával a klasszikus és tradicionális zene terén, úgy gondoljuk, hogy olyan zenei stílust hoztak létre, amilyet korábban nem hallhattunk ír tánc show-kban. Teljes összhangban dolgozva, a zeneszerzők nincsenek sablonokhoz kötve. Ez segített nekik néhány csodálatos zeneszámot létrehozni a show-hoz.

-         Mesélj nekünk a show rendezőjéről, Alföldi Róbertről.

-         Az Irish Dance Invasion-t néhány hónappal ezelőtt meghívták az újonnan megnyílt Nemzeti Színházba, hogy előadjon két részletet. Ezt az eseményt Alföldi Róbert rendezte. Ez volt az első eset, hogy Alföldi egy ilyen típusú előadást látott volna, és azonnal érdekelni kezdte a show.

Korábban Alföldi sok Shakespeare előadást rendezett, olyan klasszikusok modern interpretációját kínálva a közönségnek, mint például a Macbeth, a Szentivánéji álom a Hamlet, a Vihar vagy a Makrancos hölgy. Ugyancsak ő rendezte Schillertől a Banditákat és a Jeanne d.Arc-ot, a Kabarét és mostanában Gounot Faustját, többek között. Mint egy igen keresett rendező Csehországba, Franciaországba és az Egyesült Államokba utazik majd a következő év folyamán, hogy különböző darabokat rendezzen.

-         Össze tudnád foglalni, miről is szól majd a show?

-         Az Irish Dance Invasion a modern kort fogja ábrázolni. Elkerültük az ír legendákra, mitológiára való utalást, mert egy modern történetet szerettünk volna, ami a mi korunkra és napjainkra reflektál. Nem szeretnénk túl sokat elárulni a történetről, de a téma olyan lesz, ami közvetve vagy közvetlenül mindenkit érint az élete során.

-         Mekkora a társulat? Hány táncos van?

-         Szerencsések vagyunk, Budapesten van jelenleg 12 tehetséges táncosunk. A turnén további 8 táncossal egészül ki a csapat. Késő nyáron meghallgatásokat fogunk tartani ezekre a pozíciókra, és ígérem, hogy mindannyian értesültök majd a meghallgatások helyéről és idejéről. Egy körülbelül 25 fős társulat leszünk a táncosokat, a zenészeket és az énekest is beszámítva.

-         Honnan érkeztek a táncosaitok? Mindannyian a budapesti iskolából kerültek ki?

-         Jelenlegi táncosaink Írországból, Magyarországról és Taiwanból származnak.

-         Mit ad nekünk a show? Mit várhatunk?

-         Jobb úgy eljönni a show-ra, hogy semmilyen fix elvárásunk nincs vele szemben. Ez nem az a típusú show, amit bármelyik másik korábbival össze lehetne vetni.

Az Irish Dance Invasion-nel nemcsak egy újabb ír tánc show-t koreografáltunk. Dolgoztunk a táncon, és hónapokat töltöttünk annak a módszernek a megtervezésével, amivel kifejezőbbé és érdekesebbé fejlesztethettük a táncot a nagyközönség számára.

Nem fogok többet elmondani róla, várnotok kell, és magatoknak kell látni!

-         Van valami, amit hiányoltál a korábbi show-kból, amikben részt vettél, és most megvalósítottad az Irish Dance Invasion-ben?

-         Úgy gondolom, hogy a saját személyiségedet viszed bele a koreográfiádba,  amit lehetetlen megcsinálni valaki más show-jának a korlátai között. Mindig adnak a táncosoknak valamennyi önállóságot a show-kban, de ez soha nem jelenti a teljes szabadságot.

A tánc egy olyan erős formája az önkifejezésnek, amely művelésével hatalmas örömérzethez juthatunk, amely a lényünk legmélyéből fakad. Ez egy állandó kihívás, hogyan tudjuk magunkat, akár egyedül, akár egy csapat részeként, hajtani annak érdekében, hogy kifejezzünk egy témát vagy egy érzelmet.

Azt is nagyon izgalmas tudni, hogy a közönség úgy reagál, ahogyan mi szerettük volna egy bizonyos tánc hangulatának kifejezésével. Bizonyosan éreztük ezt nemrég, mikor az új show-ból kóstolót adtunk a magyar közönségnek. A Budapesti Kongresszusi Központban adtuk elő 2000 ember előtt, és sem én, sem Ronan nem tapasztaltunk ilyen reakcióját a közönségnek, mint most.

-         Főszerepet fogsz táncolni?

-         Igen, az egyik főszerepet fogom táncolni, Ronan Morgan a másik férfi főszereplőt fogja alakítani.

-         Mi késztetett arra, hogy azután, hogy elhagytad a színpadot tavaly, most újra visszatérj oda?

-         2002 novemberében hagytam ott a Lord of the Dance-t. Ronan és én is úgy döntöttünk, hogy ez volt a megfelelő idő ahhoz, hogy elkezdjünk dolgozni az új show-n. Bár eleinte azért hagytam ott a LOTD-t, hogy picit másra koncentrálhassak, tudtam, hogy nem fogok túl sokáig távol maradni a színpadtól, mivel túlzottan szeretem az előadó művészetet ahhoz, hogy teljesen feladjam.

Ez a show azt jelenti, hogy inkább előbb, mint utóbb fogok visszatérni a színpadra. Tényleg szerettem a két korábbi csapathoz tartozni és velük dolgozni, de úgy érzem, elégedettebb leszek, ha olyasmivel térhetek vissza a színpadra, aminek a létrehozásában én is segítettem.

-         Várod, hogy visszatérhess a turnézáshoz, miután rövidebb-hosszabb időn át Budapesten időztél? Mit szeretsz a legjobban, a turnékban?

-         A turné a legtöbb színpadi produkcióknak egy lényeges és elfogadott része. Fárasztó tud lenni időnként, ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy olyan helyekre látogass el, ahova soha nem gondoltad volna. Soha nem gondoltam volna, hogy el fogok jutni Közép- vagy Kelet-Európába, és most tudatosul bennem, mit hagytam volna ki, ha nem lett volna a turnézás.

Alig várom, hogy útnak indulhassunk az Irish Dance Invasion-nel, és azt hiszem ez igaz az egész társulatra. Úgy érzem, ez a nagy izgalmak ideje lesz a tagoknak, végre megmutatni a világnak, amit tudnak, és amit egészen eddig gyakoroltak.

 Amit a leginkább szeretek a turnézásban az az, hogy láthatom, hogyan élnek az emberek a különböző országokban és kontinenseken, megtapasztalhatom a kultúrájukat és főként a konyhájukat! Az élet sokkal örömtelibb és teljesebb ezeknek az alkalmaknak köszönhetően.

-         Mikor egy turnén vagy, milyen érzés, amikor közelednek hozzád a rajongók?

-         Mindig elámulok azon, mennyire pozitívak és vidámak az emberek, miután megnézik a show-kat. Remek érzés tudni, hogy az előadásod ilyen mélyen megérintette őket. Néha nem hiszek a szememnek, mikor látom, hogy mennyi ember áll kint, mindenféle időjárásban, csak hogy kimutassák elismerésüket az előadásunk iránt. Nem hinném, hogy van még valami, ami ennyire boldogító, mint mosolygóssá és vidámmá tenni az embereket.

-         Csak nem olyan régen léptél be először az ír tánc show-k világába. Most te kínálhatsz másoknak lehetőséget arra, hogy szintén beléphessenek ebbe a világba. Milyen tanácsot tudnál adni a színpadra készülő táncosoknak?

-         A show világa csodálatos teljességet ad és számtalanszor megjutalmaz. Rengeteg áldozatot igényel fizikai és lelki szinten is, és hosszú időkre elszakít a családodtól és a barátaidtól. Nem szabad úgy belépni ebbe a világba, hogy nem vagy tisztában ezekkel a dolgokkal. A show-ban az a legfontosabb, hogy megtaláld az egészséges egyensúly, ami az életedet illeti.

Mindenkinek, aki érdeklődik ez iránt az életforma iránt, csak ajánlani tudom, hiszen ez egy hatalmas kihívás, és ez az, amiről az egész élet szól! Dolgozz keményen, és folyamatosan fejleszd a táncodat. A tánc állandóan különböző irányokba halad, és soha nem szabad azt érezned, hogy kész vagy, és kezdheted a pihenést. Fogadj be különböző táncokat, ha ez lehetséges, és ezen kívül előnyt jelenthet, ha tanultál színészetet, ha érdeklődsz a színpadi előadó-művészet iránt.

-         Budapesten élsz és dolgozol, gondolod, hogy érezhető egy kifejezetten Kelet-Európai hatás a munkádon?

-         Nem hinném, hogy hallgattam valaha úgy zenét, vagy néztem táncos koreográfiát anélkül, hogy magamban már ne árasztottak volna el az ötletek valami újjal kapcsolatban. Amit látsz a show-ban, az nem csak egy háromperces rajz, ami egy körrel kezdődik és egy négyzettel ér véget. Ez Ronan ötleteinek és az én ötleteimnek az egyesülése . ötletek, amik többé-kevésbé abból fakadtak, aminek tanúi voltunk, átéltünk és megtapasztaltunk az életünk során.

A tánc a képzelet és az álmok egyvelege, és biztosak vagyunk benne, hogy a show néhány táncát illetően hatással volt ránk az életünk itt Magyarországon, és ezért kicsit más lesz az .ízűk., mint amit megszokhattunk.

-         Reméljük, hogy hamarosan mindannyian láthatjuk az Irish Dance Invasion-t. Köszönjük, hogy időt szakítottál a kérdések megválaszolására, és reméljük, hogy hamarosan találkozhatunk!

-         Én köszönöm.