Finn Mac Cool egy szép reggelen korán felkelt, és kiment sétálnin egyet a harmatos fûbe. Oisin, a fia, és Dering, a druida meglátták, és odamentek hozzá.
-Korán felkeltél Finn - mondta Oisin.
-Megvan rá az okom - felelte Finn. - Amióta a feleségem meghalt, nem tudok nyugodtan aludni.
-Erre van orvosság - jegyezte meg Oisin. - Válaszd ki magadnak Írország legszebb vagy legcsúnyább leányát, és idehozzuk neked feleségnek.
-Én magam is ismerek valakit, akibõl jó feleség válna - mondta Dering. - Grainne, Cormac Mac Art király leánya az illetõ. Õ a legszebb, legcsinosabb és legokosabb egész Írországban.
-Azonban Cormac és én nem vagyunk jóban - vetett ellent Finn. - Szerintem nagyon örülne, ha visszautasíthatná a személyes kérésemet. Ha azonban ti ketten mennétek, veletek talán rendesebb lenne.
Ekkor Oisin és Dering elmentek Tarába a királyhoz, és megkérték a leánya kezét Finn Mac Cool, a Fianna kapitánya részére.
-Nincs olyan bajnok Írországban - mondta a király -, akit Grainne ne utasított volna vissza. A választ azonban halljátok az õ szájából.
Cormac elkísérte a küldöncöket Grainne házába, és leült a lánya mellé.
-Nézd csak Grainne - mondta Cormac -, itt van két ember Finntõl, aki a feleségének szeretne téged. Mit válaszolsz?
-Ha méltó arra hogy a vejed legyen, miért ne lehetne a férjem? - kérdezte a leány.
Elégedettek voltak a válasszal, és kijelöltek egy idõpontot két héttel késõbb, amikor Finn-nek meg kellett jelennie Tarában. Finn összegyûjtött hét zászlóaljat a leinsteri Allen minden részébõl, és elindult Tarába. A mennyegzõi lakomát a magycsarnokban rendezték, ahol mind Cormac, mind Finn emberei a számukra kijelölt helyekre ültek.
Finn ekkor Grainne-hez fordult, és kérdezgetni kezdte.
-Mi az, ami forróbb a tûznél?
-Az asszonyi érvelés két férfi között - felelte Grainne.
-Mi az, ami gyorsabb a szélnél?
-Az asszonyi gondolat két férfi között.
-Mi az, ami élesebb a kardnál?
-Az ellenség bosszúja.
-Mi az, ami puhább a pehelynél?
-Tenyér az arcon.
-Mi az, ami fehérebb a hónál?
-Az igazság.
-Mi az, ami feketébb a hollónál?
-A halál.
Finn nem kérdezett többet, mert elégedett volt. Grainne azonban vele ellentétben egyáltalám nem volt elégedett.
A lakoma alatt úgy alakult, hogy Daire, a költõ, Grainne közelébe került, és õk ketten nagyon jól elbeszélgettek. Egy idõ után Grainne azt kérdezte Daire-tõl:
-Miért jött ide ez a Finn és a Fiannája? És mi célja volt ezzel a kérdezgetéssel?
Daire nagyon meglepõdött a kérdésen.
-Te talán nem tudod, hogy feleségül akar venni téged?
Grainne hosszú ideig hallgatott, majd azt mondta:
-Ha Finn Oisinnek, a fiának, vagy ifjú unokájának, Oscarnak akarna feleségül, azon nem csodálkoznék. De õ maga mit akar tõlem, hiszen öregebb, mint az apám, és teljesen õsz a haja!
Grainne ismét elgondolkodott és körülnézett a vendégeken.
-Jó társaság - mondta -, de Oisinen, Finn fián kívül nem ismerek senkit.
Daire tehát bemutatott több hõst, és mesélni kezdett bátor tetteikrõl, származásukról és erejükrõl, egészen amíg Grainne meg nem állítta egy bizonyos arcnál.
-Ki az az ifjú, aki olyan szépen beszél? Akinek fehér a bõre, szeplõs az arca és hollófekete a haja?
-Õ Diarmuid, Duibhne unokája, és ügy hírlík, õ a legjobb szeretõ a világon.
-Valóban jó társaság gyûlt itt össze ma este - mondta Grainne.
Megparancsolta a szolgájának, hogy hozzon egy hatalmas aranyserleget, töltse meg és adja körül az asztal körül. Ivott belõle Finn, ivott belõle Cormac, és a serleg addig vándorolt körbe, amíg ki nem ürült. Mindenki ivott belõle, kivéve Diarmuidot, és a vendégek hamarosan mély álomba merültek. Grainne ekkor felállt és odament Diarmuidhoz.
-Fogadd el a szerelmemet, Diarmuid - mondta -, és cserébe add nekem a tiédet!
-Nem tehetem! Nem merek egy olyan asszonnyal kezdeni, akit Finn Mac Coolnak ígértek.
-Ha ma éjjel, mielõtt a király és Finn felébredne, nem viszel el ebbõl a házból, geasa alá helyezlek, ami a veszély és a pusztulás varázslata.
-Az egy nagyon gonosz varázslat, asszony! - kiáltott fel Diarmuid. - Miért pont engem választottál a sok férfi közül? Nincs közöttük egy sem, aki kevésbé lenne érdemes a szerelmedre!
-Ne kérdezõsködj! Rád esett a pillantásom, és szerelmem követte a pillantásomat.
-Ez azonban súlyos teher, amit reám ruházol. És talán nem tudod, hogy amikor Finn Tarában alszik, minden kulcsot magánál tart?
-Mindenki tudja - felelte Grainne -, hogy egy jó ír harcos a lándzsája segítségével képes átugrani a falat. Te így jutsz ki, én pedig egy kis rejtett ajtón keresztül.
Diarmuid ezt követõen tanácsot kért társaitól. Oisin, Oscar és a többiek azt mondták, hogy menjen el Grainne-nel, mivel a geasa varázslatot nagyon nehéz megtörni, és a lány külöben is nagyon szép és szeretni való. Dering, a druida, azonban óva intette Diarmuidot.
-Vigyázz, mert ennek az asszonynak a lábanyomában a halál vár reád. Ennek ellenére vele kell menned.
Amikor azt meghallotta, Diarmuid még egyszer megkérdezte:
-Barátaim, tehát azt tanácsoljátok, hogy menjek vele?
-Igen, ezt tanácsoljuk - felelték egyszerre.
Diarmuid tehát felfegyverkezett, hullajtott néhány könnyet a barátaiért, majd odaállt a falhoz és egy könnyed ugrással lent termett. Grainne már ott várta a mezõn, de Diarmuid még egyszer utoljára megpróbálta lebeszélni a lányt.
-Nem helyes, amit tenni készülünk - mondta. - Sokkal jobban járnál Finn Mac Coollal. Ki rejthet el minket haragja elõl? Térjünk vissza, mielõtt az alvók felébrednek!
-Nem vagyok hajlandó visszamenni - felelte Grainne -, és nem vagyok hajlandó elválni tõled.
Erre nem volt mit mondani. Hajnal elõtt tehát nekivágtak az útnak, a nyugati Connacht felé tartva. Átkeltek a Shannon-folyón és elérték a clanrickardi Kétkunyhó-erdõt. Diarmuid itt sövényfonadékból kerítést készített hét kapuval, és a kert közepén ágyat vetett Grainne-nek puha ágakból és madártollakból.